1.
Van az a
pillanat, amikor még semmi sem kezdődött el, de neked már a faszod is kivan
tőle: így éreztem magam, amikor szeptember első napján, egy idióta szerda
reggelen, suliba kellett mennem, és belekezdenem nem csak a tizenegyedik
évfolyamba, de egy újabb unalmas iskolai tanévbe is, ami valamiért akkor, a
szokottnál is borzalmasabbnak tűnt.
Egy szakadt
vászontáskával a vállamon indultam meg a felújított, eléggé jó állapotban
tartott épülethez, az évezredesnek kinéző piros conversemben, ami amúgy
viszonylag új volt, de az utóbbi négy hónapban szarrá hordtam, ezért már
tanévkezdéskor öregnek látszott. Amint megpillantottam a jól ismert, amerikai
iskolákat megszégyenítő küllemmel rendelkező gimnáziumot, elfintorodtam, hiszen
nem szerettem oda járni. Az a sznob, elit közeg, amibe én is tartoztam,
ellenkezett mindennel, amit egy kicsit is szerettem, ezért nem igazán csíptem,
az újgazdag kölyköket, akik csak a szüleik pénzével voltak nagyra.
Jó, én is az voltam, de a csöves stílusomnak köszönhetően, nem lehetett volna észrevenni, hogy Szöul egyik legvagyonosabb családjából származom. Persze, az osztályomban mindenki tudta, hogy hozzájuk képest is elég jól élek, de erről mindig megfeledkeztek, amint megláttak, mivel kinézetem nem épp az eleganciát és a felsőbbrendűséget tükrözte. Nem mehettem volna el arisztokratának, de még egy jobb környéken élőnek sem, hisz a szakadt cuccok még kicsit az átlag alá is sodortak; szerettem a kopott, helyenként lyukas csőfarmereket, ahogy a réginek tűnő cipőket, és egyszerű felsőket is.
A szüleim persze nem örültek annak, hogy így öltözködöm, és közölték, hogy nem kell ilyen ruhákat hordanom, mert van pénz jobbra, de én eme ajánlatukat mindig visszautasítottam. Tudtam, hogy van jobb, drágább vagy márkásabb, de ha bele akartak volna kényszeríteni a felsőbbrendű, kitűnő tanuló gyerek szerepébe, akkor ott helyben szúrtam volna magam tökön. Nem akartam egy Tommy Hilfiger modell lenni, egyrészt, mert baromi ijesztően festettek azok a srácok, másrészt pedig, egyáltalán nem tetszettek ezek az elegáns ruhadarabok.
Basszus, csak egy tizenhét éves kamasz vagyok, nem a Buckingham-palota főtitkára; nincs szükségem nagy márkanevekre, hogy jól érezzem magam egy-egy ruhadarabban. Épp ezért szerettem az ismeretlen tervezőtől származó felsőket, vagy nadrágokat, és szívesebben hordtam egy turkálóból származó farmert, mint egy hétezer dolláros, olasz selyemből vart szart.
Jó, én is az voltam, de a csöves stílusomnak köszönhetően, nem lehetett volna észrevenni, hogy Szöul egyik legvagyonosabb családjából származom. Persze, az osztályomban mindenki tudta, hogy hozzájuk képest is elég jól élek, de erről mindig megfeledkeztek, amint megláttak, mivel kinézetem nem épp az eleganciát és a felsőbbrendűséget tükrözte. Nem mehettem volna el arisztokratának, de még egy jobb környéken élőnek sem, hisz a szakadt cuccok még kicsit az átlag alá is sodortak; szerettem a kopott, helyenként lyukas csőfarmereket, ahogy a réginek tűnő cipőket, és egyszerű felsőket is.
A szüleim persze nem örültek annak, hogy így öltözködöm, és közölték, hogy nem kell ilyen ruhákat hordanom, mert van pénz jobbra, de én eme ajánlatukat mindig visszautasítottam. Tudtam, hogy van jobb, drágább vagy márkásabb, de ha bele akartak volna kényszeríteni a felsőbbrendű, kitűnő tanuló gyerek szerepébe, akkor ott helyben szúrtam volna magam tökön. Nem akartam egy Tommy Hilfiger modell lenni, egyrészt, mert baromi ijesztően festettek azok a srácok, másrészt pedig, egyáltalán nem tetszettek ezek az elegáns ruhadarabok.
Basszus, csak egy tizenhét éves kamasz vagyok, nem a Buckingham-palota főtitkára; nincs szükségem nagy márkanevekre, hogy jól érezzem magam egy-egy ruhadarabban. Épp ezért szerettem az ismeretlen tervezőtől származó felsőket, vagy nadrágokat, és szívesebben hordtam egy turkálóból származó farmert, mint egy hétezer dolláros, olasz selyemből vart szart.
Na szóval, ott
tartottam, hogy elfogott az undor, mikor megpillantottam a sulit amibe, a
reklámokba illő korombeliek illetve fiatalabbak szálingóztak be, az idegesítő
elitista grimasszal arcukon, amitől a gyomrom is felfordult. Hatalmasat
sóhajtva rántottam egyet vállamon, hogy le ne csússzon róla a táska, majd
milliónyi imát elmormolva orrom alatt, megindultam a suli irányába. Félreértés
ne essék, a sznobizmust leszámítva semmi bajom nem volt az iskolával, hisz
annyira nem utáltam az osztálytársaimat, sőt néha kifejezetten jól megvoltunk
egymás mellett, ráadásul az oktatás kiválónak volt mondható. Tehát, ha félretesszük
a sajátos problémáimat, akkor az iskolát remeknek is lehetett nevezni, egy
apróságot leszámítva, ami talán még a nagyképű diákoknál is jobban zavart…
- Baekhyun! – hallottam meg hátam mögött nevemet, mire
fáradtan megfordultam, hogy a felém igyekező, talán egyetlen igaz barátomat
bevárjam.
- Elaludtál? – kérdeztem az immár mellettem lihegő
fiút, aki halkan felnevetve csóválta meg fejét, s ezáltal kicsit hosszabb barna
tincsei ide-oda billegtek, mintha integetnének valakinek.
- Így is mondhatjuk – kacsintott fel rám, amiből már
könnyű volt kikövetkeztetnem mi miatt jött később a megszokottnál.
- Szóval JoonMyun fárasztott ki ennyire – húztam sokat
sejtető mosolyra ajkaimat, ahogy lassan továbbhaladtam, a zsúfolt folyosón
lépkedve.
- Ez a következménye annak, ha valakinek pasija van –
suttogta, folyamatosan vigyorogva. Hát igen; Jongdae már csak ilyen volt.
Kim Jongdae,
padtársam, és gimi kezdete óta a legjobb barátom, mivel az első hónapban
egyszer véletlenül mellé kerültem, és egy unalmas fizika órán kiderült, hogy
sokkal több közös van bennünk, mint hittük. Ő is utálta az elitista sznobokat,
akikkel egy osztályba jártunk, emellett mindig is szimpatikusnak talált, és a
srác gondolkodásmódja rendesen eltért a megszokottól, ami imponáló volt a számomra.
Később megtudtam, hogy meleg, de nem kerítettem túl nagy feneket a dolognak,
mert semmi bajom nem volt vele, sőt!
Kevesen tudták rólam, de kifejezetten szerettem melegek társaságában lenni, mivel őket világ életemben szabadabbnak és nyitottabbnak láttam másoknál. Emellett, az összes, akit ismertem, százszor intelligensebb volt, mint az osztályom, és milliószor jobb emberek voltak, mint az átlag. Kedveltem a melegeket, az eddigi tapasztalataim alapján pozitív élményem volt velük, ahogy Jongdae-vel is, aki alig néhány hónapja jött össze egy JoonMyun nevű fiúval, aki egy másik iskolában, pont ugyanazon a napon kezdte meg végzős évét.
Ismertem a srácot, elvégre mégiscsak a legjobb barátom pasija volt, és őt is kedveltem; okos volt, jó humorú, emellett boldoggá tette padtársamat, szóval egy rossz szavam sem lehetett. Nem mintha, lett volna, hisz JoonMyunt rendes gyereknek ismertem meg.
Kevesen tudták rólam, de kifejezetten szerettem melegek társaságában lenni, mivel őket világ életemben szabadabbnak és nyitottabbnak láttam másoknál. Emellett, az összes, akit ismertem, százszor intelligensebb volt, mint az osztályom, és milliószor jobb emberek voltak, mint az átlag. Kedveltem a melegeket, az eddigi tapasztalataim alapján pozitív élményem volt velük, ahogy Jongdae-vel is, aki alig néhány hónapja jött össze egy JoonMyun nevű fiúval, aki egy másik iskolában, pont ugyanazon a napon kezdte meg végzős évét.
Ismertem a srácot, elvégre mégiscsak a legjobb barátom pasija volt, és őt is kedveltem; okos volt, jó humorú, emellett boldoggá tette padtársamat, szóval egy rossz szavam sem lehetett. Nem mintha, lett volna, hisz JoonMyunt rendes gyereknek ismertem meg.
A fiú a
nyaráról mesélt nekem, miközben beléptünk a jól megszokott patyolat tiszta
termünkbe, aminek a fala esküszöm fényesebben ragyogott, mint délben a Nap, és
talán emiatt is képes lettem volna elhányni magam tőle. Minden túl tökéletes, minden túl elit… A tököm kivolt vele.
De csak látványosan grimaszolva hallgattam tovább a mellettem beszélő fiút, miközben a középső padsor leghátsó padjába vágtam le magam, a jó öreg helyemre, aminek asztallapján milliónyi firkálmány díszelgett. Kitűnő voltam, de ez nem jelentett egyet azzal, hogy figyeltem is órán; igazából csak nyelvtanon „alkottam”, viszont akkor nagyon sokat karcoltam szegény padot. Gyakran még a tanár is észrevette, mit művelek, de ívben szart rá, mivel én voltam a legjobb tanulója, és hülyébb semmiképp nem lettem volna, mivel a nyelvtan nem volt valami jegyeimet és átlagomat befolyásoló tantárgy.
Annyi előnye volt ennek az intelligenciának, hogy többnyire az emberek, főleg a pedagógusok, békén hagytak mondván, belőlem úgyis lesz majd a későbbiekben valami, s helyettem az idiótákat nevelték figyelemre. Tény, hogy a jegyeim alapján bármi lehetek, de sajátos elképzeléseim nem voltak, pedig már ideje lett volna eldöntenem, mihez akarok kezdeni a hatalmas agyammal. Viszont úgy igazán semmi sem érdekelt; annyi minden lehetek, hogy már kezd kiveszni belőlem a lelkesedés. Fiatalabb koromban élénken vigyorogtam, ha valami újat ismerhettem meg, ma meg már egy arcizmom sem mozdul egy-egy ismeretlen információ hallatán. Nincs bennem tűz – ahogy Jongdae mondaná. És a baj, hogy igaza van.
De csak látványosan grimaszolva hallgattam tovább a mellettem beszélő fiút, miközben a középső padsor leghátsó padjába vágtam le magam, a jó öreg helyemre, aminek asztallapján milliónyi firkálmány díszelgett. Kitűnő voltam, de ez nem jelentett egyet azzal, hogy figyeltem is órán; igazából csak nyelvtanon „alkottam”, viszont akkor nagyon sokat karcoltam szegény padot. Gyakran még a tanár is észrevette, mit művelek, de ívben szart rá, mivel én voltam a legjobb tanulója, és hülyébb semmiképp nem lettem volna, mivel a nyelvtan nem volt valami jegyeimet és átlagomat befolyásoló tantárgy.
Annyi előnye volt ennek az intelligenciának, hogy többnyire az emberek, főleg a pedagógusok, békén hagytak mondván, belőlem úgyis lesz majd a későbbiekben valami, s helyettem az idiótákat nevelték figyelemre. Tény, hogy a jegyeim alapján bármi lehetek, de sajátos elképzeléseim nem voltak, pedig már ideje lett volna eldöntenem, mihez akarok kezdeni a hatalmas agyammal. Viszont úgy igazán semmi sem érdekelt; annyi minden lehetek, hogy már kezd kiveszni belőlem a lelkesedés. Fiatalabb koromban élénken vigyorogtam, ha valami újat ismerhettem meg, ma meg már egy arcizmom sem mozdul egy-egy ismeretlen információ hallatán. Nincs bennem tűz – ahogy Jongdae mondaná. És a baj, hogy igaza van.
- Baekhyun! – zökkentett ki az elmélkedésből egy mély,
kissé rekedtes férfihang, amely a nevemen szólított. Feleszmélve a gondolataimból,
az ajtó irányába emeltem tekintetem, ahol a jólöltözött, kissé sovány
igazgatónk ácsorgott, nagy valószínűséggel rám várva. Értetlenül pillantottam
Jongdae-re, aki vállat vonva jelezte, hogy ötlete sincs, mit akarhat tőlem a
fószer; és ahhoz, hogy kiderítsem, muszáj lesz vele mennem. Kimásztam a
padomból, vállamra rántottam a táskámat, és az ajtó felé evickélve, megálltam a
férfi előtt, s miután meghajoltam, egy kérdést szegeztem hozzá.
- Miben segíthetek uram? – Segíthetek? Komolyan, Baekhyun, komolyan?
- Megtennéd, hogy velem jössz? – köszörülte meg kissé
torkát, majd fejével az osztályon kívülre biccentett.
- Persze – feleltem, aztán magas alakja után indultam.
Ötletem nem volt rá, mit akarhatott tőlem, de úgy éreztem, ebből nem fogok jól
kijönni. Eddig, csak akkor kellett az igazgatónál lennem, ha gratulálni akart a
tanulmányi eredményeimhez, de szeptember első napján, tudtommal még semmit sem
tettem, akkor meg? Rossz előérzetem volt, kurva rossz.
Helyet
foglaltam a kényelmes székben, ami pontosan az asztalával szemben helyezkedett
el, s kissé feszengve figyeltem a sovány férfit, aki ablakán kitekintve az
udvart kémlelte nagy bőszen. Éreztem, hogy ez a beszélgetés rémes lesz a
számomra.
- Gondolom, fogalmad sincs, hogy miért akartam veled
beszélni, igaz? – kezdett bele az igazgató, miközben ő is letette a fenekét
foteljába, aminek karfájáról csak egy fehér macska hiányzott, és azzal már kész
Keresztapa feelingje lett volna a dolognak. Túl Amerika nekem, már azaz iskola,
esküszöm…
- Őszintén nem tudom, uram.
- Nos Baekhyun, bizonyára tudod, hogy a diákjaink nem
jönnek ki valami jól a testvériskolánk tanulóival – kezdett bele beszédébe,
miközben kiengedte eddig tüdejében tárolt levegőjét. Oh, nagyon is jól tudtam;
ez volt az egyetlen dolog, amit még a sznob osztályomnál is jobban utáltam: a
testvériskolánk. Egyesek testvérsulija egy másik kontinensen van, esetleg külföldön
vagy egy távolabbi városban, a miénk pedig a szomszédban! Olyannyira a
szomszédban, hogy azzal a gettóval még az udvarunk is közös, ami nem egy
konfliktust szült már az elmúlt években, mivel abba az intézménybe a
legsuttyóbb parasztok jártak, akiket a világ valaha a hátán hordott. Sosem
értettem, hogy lehetünk bármiféle kapcsolatban azzal a hellyel, mivel mi
voltunk maga az elit kifejezés, miközben azaz iskola, csupán egy gyűjtőhelyként
szolgált, ahova olyan gyerekek kerültek, akiket máshová sosem vettek volna fel.
Gonoszul hangozhat, de ez volt az igazság, ami már évtizedek óta szülte a
problémákat.
A másik suli tanulói nem kedveltek minket, mivel puhány, elkényeztetett egoista faszoknak tituláltak bennünket, így több verekedést is lebonyolítottak már, amik közül szerencsére egynek sem voltam szem vagy épp fültanúja. Nem igazán érdekelt mindez, ráadásul néha még jogosnak is gondoltam egyesek ránk használt jellemzését, mivel a legtöbben nálunk tényleg puhány, elkényeztetett egoista faszok voltak, de ha ezt hangosan ki mertem volna mondani, egy verekedés helyszínén, nem úsztam volna meg ép bőrben. Természetesen mindenki tudta, hogy így gondolkodom én is, de ezt nem rótták fel nekem, mivel mindig éltanuló voltam, de egy stressz helyzetben (ami nálunk a verekedés szokott lenni) engem sem hagytak volna érintetlenül.
A másik suli tanulói nem kedveltek minket, mivel puhány, elkényeztetett egoista faszoknak tituláltak bennünket, így több verekedést is lebonyolítottak már, amik közül szerencsére egynek sem voltam szem vagy épp fültanúja. Nem igazán érdekelt mindez, ráadásul néha még jogosnak is gondoltam egyesek ránk használt jellemzését, mivel a legtöbben nálunk tényleg puhány, elkényeztetett egoista faszok voltak, de ha ezt hangosan ki mertem volna mondani, egy verekedés helyszínén, nem úsztam volna meg ép bőrben. Természetesen mindenki tudta, hogy így gondolkodom én is, de ezt nem rótták fel nekem, mivel mindig éltanuló voltam, de egy stressz helyzetben (ami nálunk a verekedés szokott lenni) engem sem hagytak volna érintetlenül.
- Tény, hogy nem kedveljük egymást, és az elmúlt években
nem tapasztaltam ezzel kapcsolatos változást, de megkérdezhetem, hogy a tanár
úr miért foglalkozik ezzel?
- Hogy érted? – ráncolta homlokát, az eredetileg
irodalmat oktató férfi, mire magyarázatot adtam kérdésemre.
- Eddig egyik iskola sem tett semmit azzal
kapcsolatban, hogy mi diákok, kicsit jobban megkedveljük a másikat. Most meg
még az év sem kezdődött el, és már hirtelen mindenkit érdekel a helyzet?
- Ezt szűrted le a kijelentésemből? – állt fel
helyéről a férfi, kissé talán gyanakvóan vizslatva tovább, mintha egy titkán
tudtam volna meg. Titkolni kell, ha valaki törődik a diákjaival? Vagy most mi
van?!
- Nagyjából – vontam meg vállam, mert az engem érintő
tények jobban izgattak, mint az igazgató okai, hogy miért kezdett el hirtelen a
testvérsuliról beszélni. A férfi sóhajtott, majd kinyitotta irodájának ajtaját,
s fejével ismételten kifele biccentett.
- Gyere velem, kérlek.
Szó nélkül
követtem a férfit, aki némán lépkedett a kihalt folyosókon, hisz időközben már
becsengettek, és megkezdődtek az osztályfőnöki órák, s nagy sansz volt rá, hogy
én le fogok maradni az enyéimről. De a kíváncsiságom nem tiltakozott, hiszen
tényleg érdekelt, mit akart nekem mutatni a diri, főleg akkor, mikor konkrétan
kiértünk az épületből, s az udvar felé vettük az irányt, ahol a másik iskolai
diákjai nagy vígan még kosaraztak. Na igen, annyi különbség még volt a két suli
között, hogy a mi óráink háromnegyed, míg az ő tanítási idejük kereken nyolc
órakor kezdődött. Ezek szerint a hülyéknek több szabadidő jár…
Ahogy
elhaladtunk a kosárpálya mellett, s az én szemem a magas játékosokon pihent,
megpillantottam egy srácot, aki a többinél is kiemelkedőbben kosarazott:
rendkívül magas volt, megütötte a száznyolcvanötöt is szerintem, emellett pedig
széles izmos vállainak köszönhetően a faltolás is remekül ment neki. Bár fekete
csőfarmer volt rajta, még annak ellenére is látszódott, mennyire izmos a
combja, ami valószínűleg rövidnadrágban, komoly szívproblémákat okozhatott a
lányoknak. Miközben a szemeim teljesen a srácra a ragadtak, addig az épp egy
eléggé szép zsákolást hajtott végre, aminek látta után szívem szerint elbújtam
volna a nőies magasságommal, és a csajos sportolói tudásommal. Nem az én
stílusom a kosárlabda, viszont mindig csodálattal figyeltem azokat, akik
képesek voltak szépen űzni ezt a sportot, és az a gyerek, esküszöm profinak
született, még annak ellenére is, hogy a testvériskolánk tanulója volt.
A labda pont
elénk csapódott le, s a fizikának köszönhetően lazán átrepült felettünk, mire
az általam előbb fixírozott gyerek rohanni kezdett felénk, nem épp valami
barátságos grimaszokkal gyermeki arcán. Vonásai fiatalosak voltak, de
elképzelni nem tudtam volna róla, hogy fiatalabb legyen nálam, hiszen
méreteihez viszonyítva korban lehetett vagy tizenhét, de tizenhat biztosan. Rövid
fekete haja csak kiemelte kissé elálló füleit, amik kifejezetten aranyossá varázsolták az amúgy
ellenszenves fiút. Abban a percben, amint elhaladt mellettem, halkan
felhorkantva, lábát enyéim, közé akasztatta így majdhogynem orra estem. Egy
káromkodást visszanyelve, fogaim közt sziszegtem a semmit, miközben
visszasandítottam, az elégedetten egyben baromi arrogánsan vigyorgó srácra.
- Nocsak, megbotlott a kis elit? – hangsúlyozta mély hangjával az utolsó szót, amivel elérte
nálam, hogy felforrjon az agyvizem. Gyűlöltem, ha elitnek hívtak!
- Törődj a magad dolgával, fiam! – mordult rá az
igazgató a fiúra, mire az még szélesebb vigyort villantott irányomba.
- Bocs diri bá’, nem tudtam, hogy intelligenciához a
töketlenség társul – felelte, folyamatosan testemet fixírozva, mintha szemeivel
azt üzenné, soha többet ne kerüljek az útjába. Nem tetszett ez a gyerek; nagyon
nem.
Elhagytuk a
közvetlen körzetüket, majd bejutottunk az épületbe, ami nem csak kívülről volt
teljesen lepukkant; egy klasszikusan rendetlen iskolának tudtam volna
titulálni, mert annyira nem volt rémes a helyzet, hogy ódzkodjak belépni oda,
de azért a padlóról nem ettem volna. Mindezek ellenére, mégis tetszett, hisz
nem volt olyan sterilizált, mint az a hely, ahova két éven keresztül jártam.
- Ne haragudj az előbbi miatt – kért elnézést az
igazgató, valószínűleg a kosaras srác viselkedése miatt, amit nem tudtam hova
tenni, mivel én semmit sem ártottam annak a gyereknek, azt pedig végképp nem
értettem, hogy ezért miért az igazgató kér elnézését.
- Nem az ön hibája – vontam vállat, mire a zsúfolt,
eléggé zajos folyosón megállva a férfi orrnyergét kezdte masszírozni, mintha
egy hosszadalmasabb magyarázat előtt még lelkiekben felkészült volna.
- Részben az enyém is.
- Miért, ki volt ez a fiú? – kérdeztem, mert már
komolyan fogalmam sem volt arról mi folyik körülöttem. Azt sem tudtam minek
kellett nekem átmennem a szomszédos suliba, arról a Yoda fülűről meg még
nyilatkozni sem voltam képes.
- A neve Park Chanyeol, és a kosárlabda csapat
kapitánya, emellett pedig az unokaöcsém
– válaszolt fáradtan a férfi, mire elképedve meresztettem rá szemeimet, mintha azt
vallotta volna be, hogy valójában nő. Nem, azt jobban fogadtam volna. Hogy a faszomba lehetséges, hogy egy ilyen
illedelmes férfi rokona legyen egy olyannak?
- Az unokaöccse?! Ez…
- Lehetetlen? Nem, nem az – vonta meg vállát a férfi,
miközben újra megindultuk, ezúttal az utunk viszont felfele vezetett, ki tudja
mennyi diákon keresztül. Meglepő mód, mindnek egész normális kinézete volt,
főleg a lányoknak, és többségük nem tűnt egy agresszív állatnak. Akkor meg mi
ez a gyerekes gyűlölködés? Egyszerűen nem bírom felfogni.
- Nem is ugyanaz a vezetéknevük – mondtam hirtelen.
- A nővérem fia – adott ésszerű magyarázatot, mikor
már az emeletre értünk, s egy bizonyos terem felé vettük az irányt.
- Hogyhogy nem hozzánk jár? – kérdeztem, mert
logikusabbnak tűnt volna. Ha az én nagybátyám lett volna igazgató egy eléggé jó
gimnáziumban, akkor gondolkodás nélkül odamentem volna, a klasszikus elit
helyett; mondjuk, amikor gimit választottunk, nem én döntöttem, hanem a
szüleim. És én hülye hagytam nekik.
- Amikor felajánlottam, hogy jöjjön hozzánk, közölte;
előbb menne egy lepratelepre, mint a sznobok gyártóhelyére, ami a szemében, a
mi iskolánkban nyilvánult meg. – És mennyire igaza volt baszki. Azaz iskola
varázslatosan tökéletes lenne a hülye elkényeztetett elitisták nélkül, és ebben
igazat adok annak a parasztnak.
- Remek, akkor most már csak egy kérdésem lenne –
sóhajtottam hangosan, mire az igazgató végre valahára felém fordult, s
kíváncsian vizslatni kezdett, és mintha kicsit még sürgetett is volna.
- Mondjad, fiam!
- Mi közöm van nekem mindehhez?
Nem válaszolva,
halványan elmosolyodott, majd kitárt előttem egy random ajtót, s bevezetett
azon. Hát basszus, én olyan osztályt még nem pipáltam; a falak rémes állapotban
tengették a mindennapjaikat, elvetve egy-két grafitit is találtam rajtuk, amik
a hangosan zsibongó, valószínűleg korombeli diákoktól származtak. Mindnek teljesen
normális kinézete volt, egy-két kemény punk-ot és néhány visual kei-t
leszámítva, akik első ránézésre elmehettek volna idolnak is. A padok szörnyű
kinézetűek voltak, szinte az összesnek az egész felülete tele volt firkálva,
amellett pedig egy-egynek hiányzott bizonyos része; a sarka, a teteje… És ha ez
még nem lett volna elég, sajátos bulit tartottak a teremben, miközben már egy
tanár is jelen volt; szegény próbált rendet tenni, de azok között ez lehetetlen
feladatnak tűnt.
Ahogy az
igazgató és én lesokkolt állapotban figyeltük a tizenévesek önálló
tevékenységeit, addig az idegen oktató bemutatkozott, és elmondta, hogy ő ennek
a csürhének az osztályfőnöke, immár két éve; megnyugtatott minket, hogy ez a
viselkedés náluk teljesen természetesen, s neki már megszokott, azaz
elviselhetetlen hangerő, amivel azok ott kiélték magukat. Nem tudom egyesek,
hogy vannak vele, de engem kicsit nagyon zavar, amikor közvetlen a fülem
mellett kezd el valaki ordibálni. És akkor, ez a valaki nem más volt, mint az
előbb emlegetett Park Chanyeol!
- Hola
mindenkinek! – kurjantotta el magát, ahogy a terembe érkezett, s minta
csak egy híresség érkezett volna, mindenki egy emberként visított fel,
éjjenezve a fiúnak. Én meg csak ott álltam két tanárral az oldalamon, amolyan „Mi
a picsa?” fejet vágva, s figyeltem a számomra szürreális jelenetet. – Né’ már,
itt az elit gyerek és az igazgatója! Vajon mit akarhatnak? – pillantott rám,
gúnyos mosolyra húzva ajkait, amitől csak viszketni kezdett a tenyerem,
lehetőleg arra, hogy jól behúzzak neki egyet.
- Gyerekek, fontos közölni valóm van veletek – emelte fel
kicsit hangját az igazgató, mire az alapmoraj is alábbhagyott, így telepedett
ránk teljes némaság, ami lüktető dobhártyámnak nagyon jót tett. – Ő itt Byun
Baekhyun, iskolánk egyik legkiválóbb tanulója – mutatott rám a férfi, „beszédében”
utalva a saját giminkre. – És mától a ti osztálytársatok!
Hogy mi a faszom?
14 megjegyzés
Szia :))
VálaszTörlésAh Baekyeol máris imádom. *.*
Tetszik Baek gondolkodása, olyan ellentétes érzésű. Mármint egy sznob kis dögnek kellene lennie, mégsem az, de mégis van benne valamiféle felsőbbrendűség, de mégis totál szimpatikus karakter lett. Nem tudom megmagyarázni. Egyrészt tetszik a stílusa és a sznobokhoz való hozzáállása, de emellett lenéző a másik sulival szemben, amire gondolom van oka, de akkor is.
Mondjuk elég durva helynek tűnik :D
Chanyeol pedig egy kis dögnek tűnik.... Egy magas, helyes, szívdöglesztő, népszerű dögnek... azért dobtam egy hátast mikor kiderült, hogy az igibácsi rokona. Ráadásul akkora bunkó. Máris belezúgtam xD
Kíváncsi vagyok vajon mit alkotnak ezek ketten.
Azért sajnálom kicsi Baekhyunt elvégre semmi beleszólása nem volt a döntésbe, és ez azért fura. De alig várom, hogy kiderüljön mi lesz velük, hogyan kerülnek egymáshoz közelebb és ah. Nagyon nagyon várom a folytatását.
Már akkor örömködtem mikor a prológust raktad ki, és sejtettem, hogy jó lesz de még jobb lett. Szóval köszi ezt a részt és remélem hamarosan folytatod is *.*
Liti ^^
Szia! ^^
TörlésBevallom nekem nem a kedvenc párosom, de azért szeretek velük írni!
Lehet Baekhyun titkon skizo hogy ilyen ellentétes xDD Természetesen ő mindig is ellenkezett a sznobizmus ellen, de azért az évek alatt rá is ragadt valamennyi, és talán ezért is nézi le a másik iskola tanulóit ^^ De erről majd ő maga is fog beszélni :3
Bevallom sosem értettem a lányok mit esznek egy szívtipró dögön, mint Chanyeol, de úgysem fogom megérteni, hogy ilyenre írom xD Mondjuk azt tudom, hogy milyen BaekYeol lesz itten ^^ De azért örülök, hogy már most belezúgtál ^^
Hát, alkotni nem, de rongálni biztosan fognak, ha nem is a sulit, de egymást tuti xDD
El lesz mondva Baekhyunnek, hogy miért kellett átkerülnie egy másik suliba, és tényleg igazságtalan volt vele szemben ez a lépés, de később majd még hálát fog ezért adni ;) If you know what I mean...
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem, és hogy ennyire tetszik ez a rövidke kis történet! ^^ Igyekszem hamar hozni a folytatást, de nem ígérek semmi biztosat! :3
Noel <3
Nem hiszlek elXDDD Már az első fejezetben megszopatod Baehyunniet:DDDDD Eddig nagyon jó^.^
VálaszTörlésKíváncsian várom, hogy mi lesz a következő részben:"3 Nem fogom kibirni >.<
Én már csak ilyen vagyok! xD Szívatom az ukékat :D Köszönöm, örülök, hogy tetszik! ^^
TörlésRemélem, hogy majd hamar tudom hozni a folytatást, de nem garantálok semmit sem :3
Hát elolvastam, és a végén nagyon jót nevettem az egészen, Félre ne érts, nagyon jó volt, csak a szitu,az nagyon odatett.Elképzeltem Baeky képét, amint a diri kimondta, hogy ide fog járni.Klasz lett.
VálaszTörlésMegértelek! Baeky képét én is megnéztem volna egy ilyen kijelentés után! ^^ Köszi, hogy írtál, és hogy tetszett, remélem hamar megírom a következőt is.
TörlésElőször is, szia, mert a nagy izgalmak közepette talán még elfelejtek köszönni is ;; Hát erre egyáltalán nem számítottam; sok mindenre gondoltam, de hogy a végén az osztálytársuk lesz, arra egyáltalán nem xDD Elképzelésem sincs mi lesz a következő részben, de egy Baekhyun-féle dühkitörésre már felkészültem :D Nagyon tetszik az egész sztori, ahogy le van vezetve, ne az a szájbarágós, hanem pont a lényeg van belőle leszűrve. Chanyeol karaktere eddig nagyon bejön; kis paraszt gyerek :ddd Amúgy vicces, mert a suliba, ahová én járok, az is ilyen "elitnek" számít, de ez nem a helyes kifejezés, inkább úgy mondom, hogy nagy hírű... esetleg... és rögtön mellettünk van egy másik iskola, ami pedig teljesen ugyan olyan, mint amilyennek itt leírtad; ez a lepukkantság, hülye állatok mindenfelé, lézengő gyerekek még becsengetés után is, szóval ja, úgyhogy ezt teljesen át tudom érezni :D Nagyon várom már a folytatást, és köszönöm, hogy megjelöltél, így tovább, siess a kövivel! :D :3 Lilla voltam ♥
VálaszTörlésSzia!
TörlésReméltem, hogy okozok némi meglepetést azzal, hogy Baeket ebbe a nem éppen "elit" osztályba rakom. Igazából ez az én heppem, ha mondhatom így, mert a régi sulimban mindig minden tanár azt mondta, "Ez egy elit iskola, itt elit módon kell viselkedni!", és már a tököm ki volt vele xD Szóval átérzem Baek helyzetét, de azért én magam nem mennék egy ilyen osztályba. Illetve évközben biztosan nem... Ha érted mire gondolok.
Chanyeol nekem olyan klasszik bad boy eddig, de lehet, hogy a későbbiekben majd változtatok rajta ^^
Köszönöm, hogy írtál, s köszönöm, hogy ennyire tetszett és igyekszem hamar hozni a folytatást! ^^
Watafak? O___O
VálaszTörlésMost akkor egy osztályba fognak járni??? Mekkora paraszt már a diri... xD Szegény JongDae-vel mi lesz? Életem...
Imádom ChanYeol karakterét már most! Egy igazi paraszt! (nekem való ;)
"(...) – És mennyire igaza volt baszki.(...)"
Na itt mondtam azt, hogy: Ezazz!! Már a gondolkodásuk is egyforma! xD na mindegy is!
Hamar kövit!
By: Atina
Igen, most egy osztályba fognak járni. Lehet, hogy paraszt a diri, de majd el fogja mondani, hogy miért döntött úgy, ahogy.
TörlésSosem értettem, hogy miért rajonganak az emberek a paraszt karakterekért... De ChanYeol király, és nem csak azért, mert én írom. De azért is xDDD
Nemsokára érzekem a folytatással! ^^
Noel ♥
Szia!
VálaszTörlésMost megkérdezném, hogy miért is kellett neked elkezdeni megírni ezt a ficet, mert leszívesebben jól megvernèlek, amiért már megint valami olyanba kezdtél, ami rettentően tetszik. :-) Màr most ^^ Azon meg se lepődök, hogy az első fejezettel ennyire lekötöttél, hiszen az eddigieknél is a legelejétől rajongva vágyakoztam a folytatásra. Na jó, BaekYeollal nálam nem sűrűn lehet mellélőni. De ez akkor is isteninek ìgérkezik. *.*
Baekhyun stílusa megfogott, bírom a karakterét; gazdag vagyok, de szakadtan járok style <3 Chanyeol meg sohreiedosf, szavakat se talàlok, az a leírás róla és, ahogy elképzeltem kosarazás közben...jaj *sírok*
Nem is emlékszem, hogy az orrunkra kötötted-e a történet lényegét, de nekem akkor vált világossá, hogy Baekiet bizony áttelepítik, amikor elindultak a másik suli felé. Remek...most egy csomó ideig a cselekmény alakulásáról fogok agyalni. :-/ ;-) Mintha azt írtad volna, hogy nem lesz egy hosszú történet. Ezt preferálom, legalább nem lesznek ősz hajszálaim, mìg a végére érünk. Ez 26 évesen már egy szempont az ember életében. XD SUCHEN is van/lesz, imádom, IMÁDLAK :-X Pusszantalak és vàrom kövit *.*
Ditta <3
Szia!
TörlésOh, ha tudnád, hogy én ezt milyen rég ígértem meg egy barátomnak... Szerintem valamikor még júniusban kérte tőlem, hogy írjak neki egy néhány részes BaekYeol-t, de csak mostanában vitt rá a lélek, hogy elkezdjem.
Baekhyun az én szememben ilyen kis művészi csöves lélek, aki nem a gazdagságra született, de mivel már beleszokott, nem tudna egy gettóbeli környezetben élni. Chanyeol meg... Tipikus rosszfiú, és tudom, hogy a kettejük kapcsolata az én szememben nagyon kis fasza lesz, és nem hétköznapi. Borzasztóan utálom a megszokott kapcsolatokat, így minden történetembe megpróbálok valami újat vinni; sikerült? xD Mindegy is ^^
Ja, van benne némi SuChen, pedig nem a kedvencem a páros, de hirtelen csak ez jutott eszembe. xDDD
Köszi, hogy írtál és nemsokára érkezem a folytatással! ^^
Noel ♥
Sokadjára olvasom el újra és most kezd leesni, hogy akár az én (mostmár) régi sulimról írtál volna! Szinte már fájdalmasan Tiszaparti-Pálfy érzésem volt hahaha de imádom, nagyon! Remélem még sok hasonló szintű és minőségű írásoddal találkozhatok:)
VálaszTörlésHa ilyen helyzet volt nálatok, akkor sajnálom xD De örülök, hogy azonosulni tudtál a helyzettel ^^ Nemsokára hozok majd még 2 OS-t biztosan, utána meg nem tudom ^^ Örülök, hogy annyira tetszik a történet, hogy más többedjére olvasod el ^^
Törlés