Üzemeltető: Blogger.

Don’t Touch Me! - Get away from me! (JunBin) || 1. fejezet

by - 19:19



1.


 Az eső halkan simogatta az osztályterem ablakainak üvegeit, közben pedig Koo JunHoe ücsörgött helyén, lábait a pad tetején pihentetve. Combjaira támasztotta füzetét, amire értelmetlen szavakat, és semmitmondó idézeteket firkált, teljesen kizárva a ricsajt, ami körülötte uralkodott. Unottan kezdett a plafon felé pislogni, kissé felfújva arcát, semmilyen dolgokon kezdve gondolkodni, amik kitöltötték idejét. Pokolian unatkozott. Legjobb barátja, a másfél méternél kicsit nagyobbra nőtt Kim Jinhwan, kiérdemelt betegszabadságát töltötte otthon. Persze, JunHoe is tudta, hogy a betegséget senki sem érdemelte ki, de ezer százalékra tudta, hogy barátja csak szimulált. Néha csinált ilyet, amikor nem volt kedve iskolába jönni, amit a magas kamasz nem is rótt fel neki, elvégre ki ne akarna otthon fetrengeni? JunHoe mégis dühös volt ilyenkor Jinhwanra, amiért egyedül hagyta a sok nyomorék között.
 A csengő váratlanul és élesen szólalt meg, csendet teremtve a hangzavaros teremben. A diákok lassacskán helyet foglaltak, viszont a várva várt történelem tanár helyett, osztályfőnökük toppant be hozzájuk, egy ismeretlen fiú társaságában. JunHoe moderálta magát, így ő is hajlandóságot mutatott arra, hogy rendesen üljön, megmutatva az új diáknak, ki itt a legnormálisabb.
- Egy kis figyelmet kérnék! – szólalt meg dörmögős hangján a tanár úr. – Ez itt Kim HanBin – mutatott a magas tizenévesre –, nemrégiben költözött Szöulba, és mától a mi osztályunkba fog járni. Kérlek, fogadjátok kedvesen, és lehetőleg ne azonnal menjetek az idegeire.
 Amint a korosodó férfi elhagyta a helyiséget, minden fiú s lány letámadta szerencsétlen HanBint, elárasztva őt milliónyi kérdéssel, amikre válaszolnia kellett. JunHoe csupán szemforgatva vizslatta a tapintatlan osztálytársait, akik szinte még a levegőt is elszívták az újonc srác elől. A fiatal kamasz emlékezett rá, hogy vele is ugyanezt csinálták másfél évvel ezelőtt, amikor bekerült az osztályukba. Annyi különbséggel, hogy JunHoe hamar leoltotta mindegyiküket, így rögvest kiderült az összes osztálytárs számára, hogy Koo JunHoe nem az a diák volt, akivel csak úgy bratyizni lehetett. Kivéve Jinhwannak… Viszont ő egy másik kategóriába tartozott.
 Ám, ez a Kim HanBin nagyon is szociális alkatnak tűnt – legalábbis, ahogy JunHoe látta. Illedelmesen válaszolgatott mindenkinek a kérdéseire, nem emelte fel a hangját, az összes idegesítő embert végighallgatta, egy grimaszt sem vágva közben. JunHoe számára mindig is felfoghatatlan volt; egyesek hogy voltak képesek elviselni az embereket? A padon egymagában üldögélő fiú mindig is gyűlölt jópofizni másokkal, egyáltalán egy légtérben lenni idegenekkel vagy az osztálytársaival. De legfőképpen azt gyűlölte, amikor hozzáértek: attól a hideg futkosott a hátán, ki lehetett volna kergetni a világból.
 A feleslegesen eltelt óra után, JunHoe lazán sétált testnevelésre, szebb ívben szarva le azt a tantárgyat, mint ahogy a kosarasok hajították a labdát. A fiú nem zavartatta magát, kényelmesen átöltözött, majd kicammogott az udvarra. Legnagyobb örömére, az eső addigra már elállt, különben ezer dollárért sem ment volna nedves helyre; ha a haja elázott volna, biztosan feltört volna belőle egy hatalmas hisztiroham.
 JunHoe nem zavartatva magát, keresett egy eldugottabb helyet, ahol falnak vetett háttal figyelte az osztályának többi tagját, miképp végeztek – az ő szemében – teljesen felesleges cselekedeteket. Akkoriban, amikor a magabiztos fiú az iskolába érkezett, a tanára próbálta bevonni a tesiórákba, viszont másfél év eltelte után azon sem lepődött volna meg, ha JunHoe be sem tolja a helyes kis pofiját testnevelésre.
 Az egyedül kolbászoló fiú éppen egy ablaküvegben nézte magát, s igazgatta tincseit, amikor is hirtelen egy kéz kocogtatta meg vállát. JunHoe akkorát ugrott ijedtében, hogy félő volt, esetlegesen lefejeli a falat, bár annyira nem született szerencsétlennek, mint mondjuk Jinhwan, aki minden második faágban képes volt arcra esni.
 A feketefürtös legnagyobb megdöbbenésére, Kim HanBin pislogott rá hatalmas szemekkel. Valószínűleg meglepte JunHoe heves reakciója.
- M-mit akarsz? – kérdezte egy fokozattal higgadtabban a fiú, megigazítva fehér pólóját.
- Még nem mutatkoztam be – érkezett a kellemes hangba csomagolt válasz, ami furcsa módon, de nyugtatóan hatott JunHoe-ra. Ennek ellenére, a szíve hevesebben kezdett verni. – Kim HanBin vagyok – nyújtotta kezét barátságosan, szinte már kínosan hosszú ideig. JunHoe nem tehetett róla, utált másokat megérinteni, de a jó modor érdekében meghozta ez az áldozatot, és kezet rázott újdonsült osztálytársával.
- Koo JunHoe – felelte hidegen a magasabb, távolságtartóan pislogva a fiúra. JunHoe egyáltalán nem volt társasági ember – milyen meglepő, nemde? –, ennek ellenére volt valami HanBinban, ami miatt kevésbé tartotta visszataszítónak, mint a többi embert.
- A többiek említették, hogy te sem idejártál ezelőtt – próbált beszélgetést kezdeményezni az új fiú, irigylésre méltó könnyedséggel.
- Ja, tavaly év elején jöttem – rántott vállat, gyanakvóan vizslatva a másikat.
- Mellesleg, ha van kedved, csatlakozhatsz hozzánk – biccentett fejével a kosárpálya irányába. – Látom, egyedül vagy, gondoltam…
- Kösz, inkább nem – utasította vissza azonnal az ajánlatot JunHoe, mivel semmi kedve nem volt a többi osztálytársával egy levegőt szívni. HanBint még úgy el is viselte volna…
- Igen, a lányok említették, hogy nem vagy valami szociális alkat – kuncogott az alacsonyabb, továbbra is boldogítva társaságával a mindig magányos JunHoe-t.
- Akkor te minek próbálkozol, ha tisztában vagy ezzel? Meg akarsz téríteni, vagy mizu? – horkant fel a feketefürtös, beletúrva mindig tökéletesen álló hajkoronájába.
- Valahogy úgy – mosolyodott el HanBin, utána pedig el is nevette magát. JunHoe életében nem hallott még olyan szép nevetést, mint amilyen HanBiné volt. Őt magát is meghökkentette, hogy egy srác kacagása mennyire elnyerte a tetszését, de… ennek a kölyöknek gyönyörű mosolya volt. Bár, ezer százalék, hogy idősebb volt JunHoe-nál, mivel kisebbre nőtt nála, a fiú nyugodtan kölyközött bárkit. Főleg Jinhwant, de azokban a percekben nem kívánt a törpe barátjára gondolni.
- Te…? – próbált volna egy értelmes mondatot összerakni a magasabb, de HanBin ismétlődő nevetése félbeszakította.
- Most megyek – vigyorgott teli szájjal. – Majd még beszélünk! – azzal intett egyet, s visszarohant a kosárpályára, ahol türelmetlenül vártak rá. JunHoe pedig ott maradt egyedül, a kétes, érthetetlen gondolataival.

 Hazafele ballagva JunHoe folyton HanBinra gondolt. Nem értette, az új fiú miért volt vele ennyire kedves, miért állt vele szóba, de elsősorban; miért tetszett neki annyira a mosolya? De nem csak az: az arca, a szemei, az ajkának íve, az alkata, ahogy a haját hordta… HanBin attraktív látványt nyújtott, ezt JunHoe elismerte, de… tényleg megtetszett volna neki? JunHoe sosem gondolta volna, hogy valaha így fog érezni; hogy egyáltalán valaha fog érezni.
 Se nem szociálisnak, se nem érzelmes típusnak nem vallotta magát; barátnője vagy éppen barátja sem volt még soha. Nem igényelte, úgy főleg nem, hogy minden ember érintésétől irtózott. Kivéve Jinhwanétól, de a törpe egy teljesen másik kategóriába tartozott; JunHoe nem is vette egy kalap alá a sulin kívüli haverokkal, vagy bárki mással, akivel esetlegesen közelebbi viszonyban volt. Jinhwan a Jinhwan csoport volt, amiben egyedüli tagként virított.
 Ahelyett, hogy rögtön saját otthonába ment volna, JunHoe befordult az egyik mellékutcába, egy bizonyos házszámot célozva meg. Mihelyst a 31-es ajtóhoz ért, bekopogott rajta, s várt rá, hogy valaki kinyissa azt. Egy alacsony, maximum 165 centis, kisírt szemű, még mindig könnyező, szipogó Jinhwan jelent meg JunHoe előtt, amikor kitárult a nyílászáró.
- Valami depis animét néztél? – kérdezte a magasabb, próbálva visszafogni pofátlanul szép vigyorát.
- Francokat – rázta meg fejét, miközben pizsamaujjába törölte könnyeit. – Hagymát pucoltam.
- Minek? – értetlenkedett a fiatalabb, elvégre legjobb barátja sosem szokott… bármit is csinálni egy hagymával.
- Épp ebédet készítek.
- Oh – kerekedett el JunHoe szeme, majd szemérmetlenül beengedte magát Jinhwanék otthonába. – Kérek!
 JunHoe legalább tíz éve ismerte Jinhwant. Két utcával lakott lejjebb, mint az idősebb, így egyszerűen ütköztek útjaik, főleg, hogy nyolc kilométeres körzetben, csak egyetlen egy játszótér volt a közelben. Amikor JunHoe hat-hét éves volt, még szeretett emberek között lenni és az érintésektől sem rázta ki a hideg, nem úgy, mint manapság. Akkoriban ismerte meg Jinhwant, akit az évekkel együtt járó változások után sem kívánt eltolni magától. Sőt, amikor JunHoe-t másfél évvel ezelőtt kicsapták az előző iskolájából, gondolkodás nélkül döntött úgy, hogy odamegy, ahova legjobb barátja is járt. Annak ellenére, hogy a magas tinédzser egoista, túlzottan magabiztos és meglehetősen embergyűlölő lett – állítása szerint, csak válogatóssá vált –, Jinhwannal szemben sosem változott a viselkedése.
 Mikor az idősebb elkészült az ebédjével – amiből természetesen JunHoe evett először –, lerakta az edényeket az asztalra, majd készült hozni valami rágcsát állandóan evő barátjának, aki ebben megakadályozta, egyetlen mozdulatával. JunHoe gátlástalanul állította meg, derekánál fogva pedig az ölébe húzta az alacsony fiút, szorosan tartva testét, hogy a másiknak esélye se legyen elmenekülni.
- Ne már, June – sóhajtott kelletlenül az idősebb. – Megmondtam, hogy ezt ne csináld!
- De fázom, hyung – gügyögött az ifjabb, eljátszva a didergő kisdedet, ahogy közelebb férkőzött barátjához.
- Szar ügy – forgatta meg szemeit a másik. – Legközelebb öltözz fel rendesen!
- Na, hyung, ne legyél már ilyen – nyavalygott továbbra is, arcát beledörgölve Jinhwan oldalába, amitől hangos nevetésben törtek ki, mind a ketten.
- Takarodj már! – röhögött az alárendelt helyzetbe kerülő, mire nagy nehezen kiszabadult a fiatalabb erős karjai közül. Kiment egy pillanatra, hogy némi desszertszerűséget hozhasson, ám közben nem szakította meg a beszélgetést. – Amúgy volt valami érdemleges a suliban?
- Semmi érdekes – rántott vállat JunHoe, reflexből válaszolva, amit szinte azonnal korrigálnia kellett. – Vagyis… történtek dolgok.
- Igen? – érkezett vissza kíváncsi fejjel a törpe. – Mi volt?
- Hát, érkezett egy új srác.
- Igazán? – húzta fel szemöldökét játékosan Jinhwan. – És milyen?
- Szép – meredt maga elé JunHoe, ahogy a rövid pillanatok alatt, elméjében újra összerakta HanBin elbűvölő arcát.
- Nocsak, csak nem belezúgtál?
- Na, most húzzál a közelemből! – nevetett hangosan, kissé talán kínosan, miközben egy rongyot vágott legjobb barátjához.

 Annak ellenére, hogy arcán varázslatosan sármos mosoly ült, a szíve kihagyott egy ütemet, ahogy HanBinra gondolt, s arra, hogy ők ketten talán…


You May Also Like

4 megjegyzés

  1. Szia :))
    Hát ez lenne az ELSŐ fejezet :333 Gyááá tetszik tetszik. Bár nem igazán az én stílusom a... Hogy is mondjam.. Iskolás storyk. Jah xD Valamiért nem szoktak megfogni.. Nekem akció kell meg ilyesmik XD De elvagyok az ilyen storykkal is. Na kérem alássan... Nagyon tetszett, bár kicsit furcsa volt, hogy már egy beszélgetés után ilyen.. érzései vannak Junhoenak, de hát.. (nyál time) a szerelem vak és váratlanul éri az embert ugye? :,D Érdekesnek találom Junhoe és Jinhwan barátságát, bár még sok mindent nem árultál el róla, de szerintem több van ebben, mint amit eddig megtudtunk :D De persze lehet, hogy tévedek . Bár nem sűrűn szoktam (ego percek Lucával :,D) . Szóval kíváncsian várom a következő fejezetet :)) És imádom ahogy írsz ^.^ (még mindig).
    Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^
      Igen, ez lenne az első fejezet ^^ Örülök, hogy eddig tetszik ^^ Hát, igazából az iskolás sztorikkal én sem tudok mit kezdeni, de istenem... Valahol lenniük kell XDD Oh, ebbe nem terveztem akciót, inkább a kapcsolatokon, JunHoe megnyilvánulásain és a kis antiszociális fején lesz a hangsúly :D Utálom az ilyen kliséket, szóval ne hidd azt, hogy itt is az lesz XDDD JunHoe nem szerelmes HanBinba, egyszerűen csak megtetszett neki XD Kettő között hatalmas különbség van, ezt azért ne felejtsük el ;) Jaj Jinhwan... Lesz még szerepe, ahogy a JunHoe-val való barátságának is ^^ Köszönöm amúgy, hogy írtál, hamarosan érkezem a folytatással ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. Szia ;) Nagyon tetszett az első fejezet. Az igazat megvallva másik párosban reménykedtem, de ez is elnyerte a tetszésemet. Izgatottan várom az új fejezetet, sok sikedt hozzá :) És köszike a gyors frissítést 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^ Jaj, ennek nagyon örülök ám ^^ Igen, sokak másik párosban reménykedtek, viszont jólesik a lelkemnek, hogy te a JunBinnel is megvagy elégedve ^^ Hamarosan érkezem a folytatással ^^ És köszönöm, hogy írtál nekem ^^
      Noel ♥

      Törlés