Üzemeltető: Blogger.

Don’t Touch Me! - I have to do something (JunBin) || 3. fejezet

by - 20:53



3.



 Az ominózus pénteki randi előtt, JunHoe ideges volt. Az eltelt napokban annyira sem bírt közel lenni HanBinhoz, mint az előtte lévő alkalmakkor, így lehetségesnek tartotta, hogy az új fiú furcsának találta a viselkedését. Nem lepődött volna meg rajta, az emberek általában különösnek szokták gondolni JunHoe-t, leginkább hihetetlenül nagy embergyűlölete miatt. Pedig ő nem utált másokat, egyszerűen válogatós volt, és nem engedte meg akárkinek, hogy élvezze a nagyszerű társaságát. Erre egy időben csak JinHwannak volt lehetősége, bár általánosban ott volt még YunHyeong és DongHyuk is, akikkel viszonylag közeli kapcsolatot ápolt, ám ritkábban futottak össze, miután külön gimnáziumba mentek. JunHoe őket még szerette is…
 Csütörtökön JinHwan már jött iskolában, megunta a folyamatos otthonlétet, így úgy döntött, egyetlen egy napot eltölt legjobb barátja társaságában, hogy egy minimális lelki támaszt nyújtson neki a másnapot illetően.
 Egészen az első szünetig, az osztály legidősebb tagja nem ismerte JunHoe kiszemeltjét, ahogy a hirtelen ráerőszakolt hírnevet sem. Viszont amint kicsöngettek fizikáról, és a tanár elhagyta a tantermet, mindenki HanBin köré gyűlt, mintha valami történelmi nevezetesség lett volna. Illetve, JinHwan gondolataiban egy történelmi nevezetesség kisebb figyelmet kapott, mint a fiú.
- Nem zavar, hogy a nők úgy tapadnak rá, mint légy a szarra? – hajolt oda a törpe JunHoe-hoz, aki csupán egy hitetlen grimasszal díjazta a másik, ismét, különös hasonlatát.
- Nem – rántott vállat, ahogy fintorogva figyelte a fangörcsölő osztálytársnőit. Bár megértette őket, elvégre, ha az imidzse engedte volna, biztosan az ő orrából is elcsöppent volna némi vér.
- Hogyhogy? Nem akarsz csinálni valamit?
- Ha még zavarna is, ami nem igaz, elvégre én vagyok Koo JunHoe, a kisujjam is jobb azoknál a csitriknél – emelte fel mutatóujját a magasabb, nyomatékosítva minden szavát –, mit kellene tennem? Álljak fel, és csapjak szét köztük?
- Hát minimum! – bólintott hevesen az idősebb, JunHoe legnagyobb megdöbbenésére.
- Mi van?! És ezt mégis hogy gondolod?
- Mit tudom én, te vagy itt a hősszerelmes – grimaszolt az alacsonyabb, flegmán visszafordulva padjába.
- Nem vagyok hősszerelmes!
- Valóban? – húzta fel szemöldökét provokatívan a másik, ismét a fiatalabb arcába hajolva. – Akkor miért lesz holnap randid Kim HanBinnal?
- Mert látja, hogy egy igazi főnyeremény vagyok? – kérdezett vissza gúnyosan a magabiztos kamasz, ahogy két kezével tetőtől-talpig végigmutatott makulátlan testén, melyet tökéletes egyenruha fedett.
- Ahogy elnézem a lányokkal, az sem biztos, hogy randinak gondolja a holnapi találkozásotokat – billentette oldalra fejét JinHwan, az önfeledten nevető Kim HanBint figyelve, akinek íriszei úgy csillogtak, mintha ezernyi gyertya gyulladt volna meg bennük. JunHoe is rávezette tekintetét, s ahogy belátta az idősebb észrevételeit, szíve hangosan megdobbant, önbizalma pedig hirtelen kilométereket zuhant. A fiú idegesen túrt bele mindig tökéletesen álló hajába, s szemei előtt lepergett az egész élete. Az idősebb jól ismerte ezt a pillanatot; szökőévente ez volt az az eset, amikor Koo JunHoe elvesztette a velejáró magabiztosságát.
- Ez… – makogta a magasabb, teljesen kétségbeesetten meredve maga elé. – Lehetséges?
- June, le kellene nyugodnod.
- Én teljesen nyugodt vagyok! – kérte ki magának azonnal, azzal a tipikus Koo JunHoe-féle hisztis gesztikulálásával. – Úgy nézek ki, mint aki nem az?
- Igen, mert megint rád jött az ötperc – forgatta meg szemeit a korosabb, kezét a barátja vállára helyezve. – Figyelj, ma menjünk el tesiről, hogy ne kelljen HanBinnal hazamenned! Eljössz hozzám, és megbeszéljük a dolgokat, rendben?
- Jó – sóhajtott a fiatalabb. – De mit mondunk utána az ofőnek? Nem kellene még egy igazolatlan, a szüleim már így is hisztiznek, amiért „elzüllök” – vágott egy hozzá méltó grimaszt.
- Öregem, te már akkor elzüllöttél, mikor kibújtál anyádból – röhögött fel JinHwan, vonzó nevetésével töltve be az osztályterem eddig néma részeit. – Mellesleg engem egész hétre kiírt az orvos, szóval van igazolásom. És mondhatjuk azt, hogy rosszul lettem, te pedig nagyvonalúan hazakísértél, mert egy igazi gentleman vagy.
- Hát alap – horkantott fel JunHoe is, jobban elengedve magát. – Jól nevelt vagyok, tudod.
- Persze, meg egy kis idióta is – borzolta össze az öregebb a másik mindig makulátlan fekete haját, amiért a magasabb kivételesen nem törte el JinHwan vékony kezét. Átlag esetben rengetegszer fordult már elő, hogy JunHoe rávert volna a barátjára, a haja molesztálása miatt, de az utóbbi időben teljesen leszokott erről; végülis, JinHwannak megengedte.
 A kisebb jókedv ellenére, a magas, általában önbizalomban tündöklő fiú egész nap feszülten figyelte Kim HanBint, ahogy élvezte a rivaldafényt, amiben az utóbbi időben élt.
 Amíg igen csendben ellógták a testnevelés órát, és az osztálytársaik éppen kötélmászáson szenvedtek, addig JunHoe idegei is megszenvedték azt a néhány percet, amíg elértek JinHwan otthonához. A legidősebb még sosem látta olyan állapotban barátját, mint azokban a pillanatokban, amíg egymás mellett sétáltak el a fiú lakásáig. Végig magában elmélkedett, a tekintete azt sugallta, milliónyi teóriát gyártott arról, HanBin vajon miképp élte meg – vagy fogja megélni –, a másnapi „randijukat”. Randinak gondolja egyáltalán? Meleg, vagy félreértettem őt? Kedvel engem? Néz rám úgy, ahogy én rá? – ilyen, illetve ehhez hasonló kérdések cikáztak a magasabb elméjében, és ezzel JinHwan tökéletesen tisztában is volt.
 JunHoe levágta testét az idősebb kanapéjára, depresszióba zuhanva, ismét olyan állapotba kerülve, amiből csak legjobb barátja, Kim JinHwan szedhette ki.
- June kérlek, szedd össze magad! – ült le mellé a törpe, vigasztalóan simítva rá a másik izmos hátára.
- Jól vagyok, hagyj – motyogta a párnába, fel sem akarva emelni fejét, annyira sem méltatva barátját, hogy beszéd közben a szemeibe nézzen.
- Ez esetben takarodj haza, és válaszd ki a randidra a ruhádat, hogy HanBin biztosan elaléljon tőled.
- Minek, amikor full hetero? – fordította oldalra arcát, végre valahára JinHwanra meredve, olyan elkenődött állapotban, amibe csak nagyon különleges alkalmakkor került.
- Akkor tedd a formás seggedet a kedvenc bőrgatyádba, hogy a holnapi után biztosan ne legyen az – forgatta meg szemeit az alacsonyabb, ellentmondást nem tűrő hangnemben, amely felülésre kényszerítette JunHoe-t.
- Te meg miről beszélsz?
- Miről beszélek? Rólad beszélek, te nagyon okos – paskolta meg a fiatalabb fejét a törpe, enyhén cinikusan, folytatva a lelkesítő beszédet. – Áruld el nekem, ki vagy te?
- Koo JunHoe…? – ejtette ki kissé bizonytalanul nevét a másik, nem igazán értve az idősebb szándékait ezzel az egésszel.
- Ezt most kérdezed, vagy mondod? Válaszolj rendesen: Ki vagy te?
- Koo JunHoe!
- Így van – bólintott határozott JinHwan, egy hatalmas ösztönző monológra készülve. – Koo JunHoe vagy, az a Koo JunHoe, akiért odavannak a nők és a férfiak egyaránt! Az a Koo JunHoe, aki mindent és mindenkit totálisan leszar, élve a maga kis világában! Az a Koo JunHoe vagy, aki tudja, hogy piszok dögös, és az egyik legjobb pasi a suliban! Az Isten szerelmére June, emlékezz arra, amikor ránéztél egy lányra, és már a tekintetedtől is elcsöppent, hát még amikor meghallotta a hangodat. És azt se felejtsd el, hogy akadtak már srácok, akik miattad buzultak be; még olyanok is, akikről az ember nem is gondolta volna… – Kim JinHwan nem értett túl sok mindenhez, viszont Koo JunHoe feltüzelésében többnek számított, mint profinak. Úgy érezte, ha ez egy hivatalos szakma lenne, ő oktatná az egyetemeken is, sőt, a tankönyvek is az ő kezei alatt születnének.
- Igazad van!
- Persze, hogy igazam van – nevetett kissé kínosan a törpe, a teljesen fellelkesült barátjára meredve, akinek nyolcévente szüksége volt egy hatalmas löketre ahhoz, hogy a következő évtizedet kihúzza önbizalommal. – Most menj haza, és készülj fel a holnapra, oké?
- Úgy lesz – pattant fel ülőhelyéről a fiatalabb, megvárva, míg az alacsonyabb is hasonlóan tett. – Kösz mindent, Jinan – mosolyodott el JunHoe, tipikusan szívdöglesztően, azzal hálásan átölelte JinHwant, olyan szorosan, hogy az idősebb hirtelen reagálni sem tudott. Mire újra észbekapott, addigra a másik már régen elengedte, s rohant haza, hogy fejben eltervezhesse a másnapját.

 JunHoe izgatottan ácsorgott az iskola épülete előtt, idegességét ujjai tördelésével vezetve le. Természetesen a külvilág felé nem mutatta ki felpörgött érzelmeit, ahhoz túl király volt, és nem szerette volna, ha a coldguy imidzse hirtelen szertefoszlott volna. Mégis, mikor HanBin kilépett a hatalmas kapun, körülötte rengeteg diákkal, a fiú nem bírta visszafogni gyönyörű mosolyát, amit egyenesen a frissen érkezett osztálytársának címzett. A nem messze tőlük elhelyezkedő kamaszok tátott szájjal figyelték a két népszerű – és igencsak jóképű – srác találkozását, ahogy beszédbe elegyedtek. A lányok szinte azonnal maguk alá nyúltak volna, ha Koo JunHoe úgy vigyorgott volna rájuk, ahogy HanBinra. Ám ilyen kiváltságok nem jártak akárkiknek.
- Megint ellógtad az utolsó órát – nevetett az alacsonyabb, így üdvözölve a pimasz osztálytársat.
- Van ez így – rántott vállat a fiú, olyan arcot vágva közben, amely egyszerre festett halál édesen, s meglehetősen dögösen. Hiába, Koo JunHoe értett a tökéletes dolgok mixeléséhez. – Tudod, aki megteheti…
- Épp mondani akartam – kacagott hangosan HanBin, majd lassan követni kezdte a magasabbat, elindulva a teázóba. – Mellesleg, milyen pontosan ez a hely, ahova megyünk?
- Csak egy szimpla bubuzó – összegezte nagyon tömören a lényeget JunHoe, mivel ennél jobban tényleg nem tudta volna leírni.
- Aha – bólogatott HanBin hevesen. – És az milyen?
- Várj! – állt meg egy másodpercre a másik. – Te még sosem voltál bubuteázóban?
- Lebuktam – tárta szét karjait az új diák, kínos mosollyal arcán. – Arrafele, ahol ezelőtt laktam…
- Ezek szerint, valahol senkifalván­…
- Voltak ilyen helyek – folytatta kuncogva, nem tudva figyelmen kívül hagyni JunHoe remek megszólalását –, viszont régebben…
- Alig pár hete…
- Igen – helyeselt a fiú, nehezen tartva vissza nevetését. – A lényeg, hogy előtted nem nagyon volt indíttatásom eljárni bubuzni.
- És előttem csak ötvenesekkel dumáltál, vagy mizu? – röhögött, eléggé erőteljesen JunHoe, ahogy benyitott az emlegetett üzletbe, ahol már szállingóztak a diákok, megünnepelve a hétvége kezdetét. – Nem kell ilyen kifinomultan fogalmaznod. Nem tudom, honnan jöttél pontosan, vagy nálatok mik voltak a szokások, de mellettem ezerrel tolhatod a szóismétléseket, mehet az „ööö” és a „hüm”, meg a „izé” is rendesen. Nem vagyok nyelvtantanár, bár a helyesírásra és a vesszőkre ugrok.
- Vagyis? – ráncolta homlokát HanBin, ahogy beálltak a viszonylag hosszú sor végére.
- Ha valaha beszélünk majd KakaoTalk-on, vagy ilyesmi, akkor nagyon ügyelj a helyesírásodra – emelte fel mutatóujját JunHoe, nyomatékosítva mondandóját. – Harapok, a helytelen írásért, a vesszőhasználatra meg érzékeny vagyok.
- Rendben, az elsőt még meg tudom érteni… de mi ez a vesszőkkel?
- Nem szoktam elvárni az emberektől, hogy helyesen használják az írásjeleket, sokszor én is eltévesztek dolgokat. De persze, ez ritka, elvégre mégiscsak rólam van szó. – HanBin biztos volt abban, ha a JunHoe-nak hosszú haja lett volna, ezer százalék meglibbenti azt, dívás stílusban természetesen. – Viszont van egy ismerősöm, és ő gyakran lep meg regénynyi hosszúságú üzenetekkel, én meg állandóan az arcomat kaparom tőle, mert egyáltalán nem használ írásjeleket!
- Semmit?
- Az égvilágon semmit! – fakadt ki a magasabb, a kelleténél talán egy kicsit hangosabban, de HanBint nem nagyon zavarta. Mosolyogva figyelte, ahogy JunHoe ilyen apróságon ki bírt akadni.
- Mellesleg – törte meg az időközben beállt csendet az alacsonyabb –, meglehet, mégis neked kell majd fizetned. Amekkora nyomorék vagyok, lehetséges, hogy otthon hagytam a pénztárcámat.
- Nem gáz – legyintett a helyes tinédzser, elbűvölő mosolyát villantva a másik felé. Nem elég, hogy totál kicsípte magát aznap (fekete feszülős bőrgatya, fehér edzőcipő, sötétkék ing, tökéletesen belőtt haj, és fülbevalók), még a real gentleman énjét is előkapta. A fiú tényleg le akarta venni HanBint a lábáról.
- Nocsak, mégis érezhetem magam királykisasszonynak?
- Szökőévente egyszer nálam is létezik gyereknap – viszonozta a poént JunHoe, tökéletesen értve a másik utalását. – Amúgy totál megértelek a nyomorékságot illetően, egy évszázadban egyszer én is tudok barom lenni.
- Valóban? – húzta fel szemöldökét HanBin, enyhén gúnyosan. – Nem gondoltam volna.
- Senki sem. – A kicsit kisebbre nőtt kamasz gyakran elgondolkozott, vajon JunHoe tényleg nem értette-e a szarkazmust. – De azért vannak pillanataim.
- Mint például?
- Az előző telefonomat egyszer beleejtettem a vécébe – kezdett bele a két éves történetbe a fiatalabb, nem akarva látni a másik arcát azokban a percekben. – Valami csoda folytán, nem ment tönkre, gondoltam, akkor biztosan vízálló. De mivel mégiscsak a klotyóba landolt, ahová mások üríteni szoktak, lemostam tisztítószerrel, mert… mocskosnak éreztem a mobilt. Na; ezután ment tönkre!
 A történet végére HanBinból úgy szakadt ki a röhögés, hogy azt még a konyhában munkálkodó diákmelósok is tisztán hallották. A tizenéves nem tehetett róla, JunHoe története kihozta belőle ezt az állapotot. Azt viszont már nem merte megkockáztatni, hogy erre bármilyen nemű megjegyzést is tegyen. Helyette hagyta, hogy a fiúval megvegyék az italokat – mert végül megtalálta a pénztárcáját –, majd leültek egy elrejtett boxba.
- Még meg sem kérdeztem, miért költöztetek Szöulba – kortyolt bele mangós teájába JunHoe, kíváncsian pislogva HanBinra. Igazából a válasz annyira nem is érdekelte, csak társalogni akart valamiről.
- Nem is érdekes – legyintett a másik, nagyon terelni akarva a témát. – Semmi extra, anyámat áthelyezték, a suli meg adott volt, szóval…
- Adott? – ragadott ki egyetlen szót, pont a lényeget, ugyanis HanBin kissé nyugtalannak tűnt. – Ezt hogy érted?
- Sehogy – nevetgélt, látványosan nagy kínban, mintha belül éppen az arcát gyantáztatta volna. – Te miért jöttél át másik gimibe? Nem tetszett az előző?
- Hidd el, ha valakinek, nekem aztán totálisan mindegy, honnét van az érettségi bizonyítványom – gesztikulált hevesen JunHoe, teljesen megfeledkezve az alacsonyabb előző arcmimikájáról. – De nem magamtól mentem.
- Hát akkor?
- Kicsaptak – felelte lazán, mintha ez egy mindennapi dolog lett volna, ám a frissen érkezett osztálytársnak ez korántsem számított annak.
- Jesszusom, mit műveltél?
- Nyugalom, nem osztogattam „cukorkát” a kisgyerekeknek, és nem molesztáltam senkit sem, mielőtt még bármi rosszra gondolnál!
- De valamit tettél – húzta fel szemöldökét játékosan HanBin, próbálva kicsalni a választ a fiúból.
- Nem mondtam, hogy nem. – Az a pimasz mosoly, ami Koo JunHoe ajkain pihent, akár még egy idősebb nőnek is fel tudta volna borítani a hormonháztartását.
- Akkor?
- Folyamatosan paraszt voltam a tanárokkal, és egyszer behúztam egy srácnak!
- Hoppácska! – csapta rögtön hátra mindként kezét HanBin, egy amolyan „Én kérek elnézést!” pózba vágva magát. – Egy igazi bad boy-t fogtam ki! Ilyen real lázadó vagy?
- Dehogy, egyszerűen akkoriban a „paraszt vagyok mindenkivel” életérzést toltam – röhögött a fiatalabb, beletúrva makulátlan tincseibe, miközben a gumicukrokat próbálta kihalászni az itala aljáról.
- És most?
- Jelenleg a „leszarom a többi embert” habitussal élek – bólogatott szorgalmasan JunHoe, olyan ártatlan ábrázattal meredve HanBinra, amitől muszáj volt az idősebbnek nevetnie.
- Hihetetlen vagy – kacagott. – De ezek szerint, akkor engem is leszarsz? – hajolt kicsit közelebb, meglehetősen érdekes szemeket meresztve JunHoe-ra, aki ezt zöld jelzésnek könyvelte el magában.
- Úgy nézek ki, mint aki nem érdeklődik irántad? – könyökölt az asztalra, olyan távolságból meredve a másik íriszeibe, hogy azt bizonyos körülmények között már büntetni kellett volna.
 Koo JunHoe nem arról volt ismert, hogy az ilyen szituációkban bármikor is hezitált volna. Ez esetben sem hátrált meg, egy igen határozott – s talán egy minimálisan ügyetlen – mozdulattal megragadta HanBint, s ajkaira húzta a puhának tűnő párnákat.
 A magasabb elképzelései szerint Kim HanBin csókja édes, mint a méz, kellemes, mint a nyári szellő egy meleg napon, mégis kellőképpen fantáziamozgató, és pont jó mértékben kielégítő. JunHoe abban reménykedett, első csókja az újdonsült osztálytárssal valami Földöntúli élmény lesz, mindkettejük számára, ehelyett…
 Kim HanBin és Koo JunHoe a lehető legkínosabban váltak el egymástól, az egyikőjük szeme elkerekedettebb volt, mint a másiké, mint akik azon versenyeznek, melyikük pupillája robban fel előbb. Az előbbi úgy elvörösödött, mintha előző életében pipacs lett volna, akinek kellemetlen helyzetekben előtörnek a régi pigmentek, míg az utóbbi… teljesen lesokkolódott. Míg az idősebb valamennyire próbálta leplezni zavarodottságát, addig JunHoe-nak nem kellett; mivel semmilyen érzelmet nem váltott ki belőle ez a cselekedet.
 Megcsókoltam Kim HanBint – gondolta magában a fiú, összeráncolt szemöldökkel meredve a másikra. – Akkor miért érzek undort? Nem. JunHoe rosszul fogalmazott. Ez nem is undor volt, mert HanBin jól csókolt, viszont olyan érzéseket keltett benne, mint amikor valaki hozzáért: Idegen volt.
- JunHoe, sajnálom, de azt hiszem valamit félreértettél – kezdett beszédbe az új diák, ám a „régi motoros” csupán fél füllel figyelt rá. – Én nem nézek rád úgy.
- Tessék? – kérdezett vissza, mint aki nem értette tisztán a szavakat, holott csak ürügyet keresett, hogy HanBint hallgatva megtalálhassa magában a válaszokat. Nem értette, mi változott; lehet végig csak bemesélte magának, hogy bármi komolyabbat is érzett a fiú iránt? Mitől lett számára taszító? Mert így volt, ha visszagondolt a csókjukra, JunHoe-nak felállt a szőr a hátán. Megérintett valakit, akiről azt hitte, hogy közel akarja engedni magához, holott nem is. Egyáltalán nem.
- Aish, JunHoe, te egy helyes srác vagy, ez tény és való. Viszont én…
- Nem vagy meleg? – vágott közbe azonnal, abban reménykedve, talán ez lesz a kulcs a titokhoz. Tudat alatt mindig kiszúrta a heterókat, és azokhoz nem is vonzódott soha…
- De – cáfolta meg a hitét HanBin. – Meleg vagyok, mint a radiátor.
- Akkor mi a baj? Mármint, randizunk…
- Te azt hitted, hogy ez egy randi? – nevetett hitetlenül a friss osztálytárs, egyre kínosabban érezve magát ebben a helyzetben. – Jesszusom, én tényleg csak haverkodni akartam veled, de ezek szerint meglehetősen rosszul közeledtem.
 JunHoe elgondolkodott, nem is igazán figyelt már HanBinra. Hirtelen totálisan közömbössé vált számára, miután megcsókolta. Kiábrándult, ijesztően hamar, de jobb előbb kiszúrni a selejtet, mint később, nem igaz? Mondjuk Kim HanBin nem volt selejt, egyszerűen nem passzolt JunHoe-hoz, elvégre a fiú gyűlölte, ha hozzáért.
- JunHoe! – lóbálta meg szemei előtt kezét a másik, ezzel is próbálva felébreszteni a kábulatból. – Figyelsz?
- Persze, csak elbambultam – rázta meg fejét, nem bírva kiverni egy kósza gondolatot elméjéből. – Szóval miért nem lehet ez egy igazi randi? Nem vagyok az eseted, vagy…?
- Nem erről van szó – rázta meg fejét az alacsonyabb, ezzel is még több időt nyerve a magabiztos lázadónak. – Csak nekem már van barátom. JiWonnak hívják, igazából miatta jöttem át a ti sulitokba, mivel ő is odajár, csak eddig távkap…
- Oké-oké, állj le, nem mondtam, hogy érdekel az élettörténeted! – lett végül elege a fiúnak, ugyanis a hangzavarban egyszerűen nem bírt normálisan gondolkodni. Csupán egyetlen egy ötlet, egy lehetőség zakatolt a fejében, amit a másodpercek leforgása alatt, egyre biztosabbnak érzett magában.
 JunHoe váratlanul felállt helyéről, olyan hevesen, hogy majdnem felborította az asztalon pihenő poharakat.
- Bocs az előbbiért – szólt oda HanBinhoz. – Egy tévedés volt a részemről… és ha megbocsátasz, most meg kell tennem valamit!

 A fiú meg sem várta a másik válaszát, egyszerűen faképnél hagyta téves randipartnerét, egy olyan lépést készülve megtenni, ami biztosan fel fogja forgatni a jövőbeli életét. 


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , , ,

You May Also Like

5 megjegyzés

  1. lau2016. október 27. 21:35

    ÚÚÚRISTEN MIT TESZEL, A LEGJOBB RÉSZNÉL. Naaaa, mi lesz :C
    Már aludnom kellene, mert holnap tényleg korán kelek de áááh, ezek után. Egész nap frissítgettem az oldalt, hogy naa, na most lennie kell új résznek, és LETT IS EZAZ!
    Tejóég, tudtam! tudtam én, hogy Hanbin nem kedveli úgy Junhoe-t viszont van tippem ki kedveli :V ohohoho~ (Reménykedek, nagyon reménykedek)
    Ahh~ Nagyon kíváncsi vagyok hova rohant így el Junhoe >3<.
    Nagyon tetszik egyébként, hogy ilyen magabiztos, imádom a magabiztos embereket/karaktereket.
    Jaaj, mikor megcsókolta Junhoe Hanbint és rögtön kiábrándult kitört belőlem egy győzelemittas nevetés XDD ~
    Izgatottan várom a folytatást! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lau2016. október 30. 17:14

      Várjunk, várjunk. Újra olvastam ezt a részt és "És azt se felejtsd el, hogy akadtak már srácok, akik miattad buzultak be; még olyanok is, akikről az ember nem is gondolta volna… " Ez egy utalás akart lenni? ;)

      Törlés
    2. Noel2016. november 1. 14:41

      Ez a védjegyem, sajnálom :D
      Feltételezem azóta elaludtál, legalábbis nagyon remélem :D Már régen nem ismerős azaz érzés, amikor mindig frissítgeted az oldalt, reménykedve, hogy lesz új fejezet :D Igyekszem amúgy a folytatást is hamar hozni :D
      Túl egyértelműek lettek volna akkor itt a dolgok, ha HanBin csak úgy JunHoe karjaiba omlik. Az utolsó lesz az utolsó fejezet, szóval túl sok tipped sem lehet :D
      A következő fejezetben kiderül, hogy hova is rohant a mi kis JunHoe-nk ^^
      June baba a valóságban is ilyen ^^
      XDDDDDDDDD Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy ne :D
      Nemsokára mindenképpen hozok folytatást, megígérem ^^

      Veheted felőlem utalásnak is, én nem terveztem annak XDDDDDD Tehát az én részemről, ez nem egy utalás XDDD

      Törlés
  2. Unknown2016. október 27. 21:58

    Szia o.O
    Öhmm izé.... WTF??? WTF?? WTF? Mi a tündérbogyó folyik itt??
    Huh... Próbáljuk összegezni... Junhoe halálosan "beleszeret" Hanbinba.... Elmennek "randizni" .. Aztán Junhoe megcsókolja Hanbint, majd kiábrándul (?) belőle, vagy rájön valamire (?). Hanbin közli, hogy van barátja... Junhoe elmegy valahovaaa. Aham... Mindent értek............. A tökömet, nem értek semmit XD Van egy sanda gyanúm, hogy vajon hova mehetett Junhoe, dee inkább nem írom le, mert lehet, hogy brutális baromság XD Igazából 60%-os esélyt látok az ötletben, de meglátjuk.
    Az előző kommentem óta értelmet nyert számomra az iskolába járás XD (kiszúrtam egy OLYAAAAN ARANYOOOS ötödikest, hogy ahwwwwww *--* és azóta zaklatom szegényt XDD), de azért még mindig jöhetne egy Junhoe vagy akárki XD Nyomingerekkel vagyok körülvéve (innen is puszi mindenkinek XD). Valamint Junhoe-ban annyiraaa a belső énemre ismertem XD. Mert kifelé ilyen hiperaktív ... Rózsaszín, csillám izéé vagyok :,D , de igazából emellett egy egoista fasz is XD .. Meg bunkó paraszt.. Ééés olyan kib.....éleltül (?) kedves is vagyok, hogy azt kevesen überelik XD Szóval.. tetszik Junhoe személyisége. Jinhwan meg... Még mindig best karakter szerintem. Hanbin pedig.. Áááá .. Valamiért éreztem, hogy gubanc lesz ebben a kapcsolatban vagy miben ... Igazából szeressük Hanbint, aber valamiért nem volt annyira szimpatikus a történetben, illetve most sem az XD Sorry :/// Deee nem gooond így is fasza szereplő... So... A pillanat mikor nyelvtant kéne tanulnom, mert holnap TZ, de helyette itt meresztem a picsámat a gép előtt :))) Imádom ezt XD De a jó oldala, hogy így észrevettem az új fejezetet :,DD Fejlesztem a szókincsem na.. Ez lesz a mentségem holnap a TZ-n xD.. Also nem dumálok, mer már így is kellőképp lefárasztalak, nagyon király volt, várom a következőőt :D
    Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. november 1. 15:19

      Szia! ^^
      Pontosan az, tündérbogyó folyik itt :D
      Nagyon jól összegezted a dolgokat, ügyes vagy :D Királyul elmondtad 3 fejezet eddigi romantikus cselekményét ^^ Totál megértelek, ha nem értesz semmit, egyik barátnőm sem vág a dologból túl sok mindent, pedig szerintem egyértelmű. Oké, nekem alap, hogy az, de érted :D Figyelj, a következő lesz az utolsó rész, szóval nagyon nem tudsz mellélőni, ha úgy nézzük xD
      June szerintem mindenkinek a totemállata XD JunHoe a való életben is ilyen önimádó díva, és szerintem ettől (is) ekkora a hírneve a rajongók körében (amellett, hogy baromi szép hangja van). JinHwan for life, én erre csak ennyit tudok mondani. Nagyon-nagyon szeretem azt a gyereket *--* Szeressük HanBint, mindenhol és minden körülmények között ^^ MÉG ITT IS XDDDDD Remélem amúgy, hogy jól sikerült az a bizonyos TZ, és nem miattam fogsz karót kapni XD Igyekszem hamar hozni a befejező fejezetet, te pedig remélem élvezed az őszi szünetet :D
      Noel ♥

      Törlés